Március első napja

Március hónapról a tavasz jut az eszünkbe.

A tavasz, az ébredés, az első virágok, a duzzadó rügyek, a szerelem. Régi elevezései: kikelet hava, böjtmás hava, tavaszelő. Maga a név a latin Martius hónap nevet idézi, mely a római hadisten Mars nevéből származik. Mars egyúttal a természeti erők, a tavasz és a földművesség patrónusa is, és a mai napig sugározza az újjászületés, a hit, és vidámság örömét.

A kora római időktől egészen a XVII-XVIII. századig Európában ez év első napja március 1 volt. Ünneplésre okot adó nap volt ez a legrégebbi idők óta – új szakasz veszi kezdetét a természetben, a munkában, a mezőgazdaságban. Vége a télnek, megjelennek a tavasz korai jelei, és az emberek nekikészülnek a munkának úgy a földeken, mint bárhol máshol. Az ókori Roma számára a hadi készülődés időszakának kezdetét jelentette. Publius Ovidius Naso római költő a „Római naptár” című költeményében így ír: „… kétségtelenül Marsnak hava kezdte az évet”. Ezen a napon Rómában elindult a Salius-papok körmenete. Ez zajos, népszerű eseménye volt a városnak, Numa Pompilius, Róma második szakrális királya vezette be.  A Salius-papok Mars papjai voltak, és március elsején táncolva járták végig a várost, miközben a baljukban tartott pajzsot a jobb kezükben levő lándzsával ütögették. Mindezt azért tették, mert hitük szerint ezek a pajzsok egy égből hullott különös pajzs másolatai voltak, mégpedig 11, plusz az eredeti, s így összesen ez 12, amennyi hónapból áll az év. A papok tisztje volt a pajzsok őrzése, mert ameddig megmaradnak, addig lesz Róma szerencsés.

Itt jegyzem meg, hogy Numa Pompilius volt az, aki bevezette 12 hónapos évet, úgy, hogy a régi tíz mellé beiktatta Ianuarius és Februarius hónapokat. Az előbbi Ianus a kezdet és a vég kétarcú istenétől kapta nevét, Februarius pedig a tisztulás hónapja. Numa Pompilius a világ talán legbékésebb uralkodója volt, 43 éves uralkodása alatt egyszer sem háborúzott, mélyen vallásos ember lévén a népének adott törvények a város és lakói javát célozták.

Több legenda fűződik ehhez a naphoz, március elsejéhez..

Íme, néhány:

Egyszer a Nap egy gyönyörű lány képében leszállt a földre. A gonosz sárkány meglátta, elrabolta és bezárta a palotájába. Ettől a pillanattól kezdve a madarak többé nem daloltak, a gyerekek elfelejtettek játszani és kacagni, és ez egész világra rászállt a szomorúság. Látva, hogy mi történik a Nap nélkül, egy bátor dalia elindult a gonosz sárkány palotájához, hogy szabadítsa ki a gyönyörű lányt szomorú fogságából. Egy évig járt ide-oda, kereste a palotát, de végül meglelte, és tusára hívta ki a sárkányt. Kemény harc árán legyőzte a gonosz sárkányt és kiszabadította a lányt. Az pedig visszaszállt az égbe, és újból megvilágította a földet. Megjött a tavasz, az emberek újra mosolyogtak, vidámak lettek szerte a földkerekségen. A bátor dalia azonban belehalt a sebeibe. Piros vére kiömlött a fehér hóra. Ott ahol ettől elolvadt a hó, kibújtak a hóvirágok hirdetve a tavasz érkezését.

Egy másik:

Március első napján a szép Tavasz tündér kilépett az erdőből, és meglátott a tisztáson, a kökény bokor tövében egy éppen kibújó hóvirágot. Gondolta segít rajta, kezdte félresöpörni a havat, és letördelni a tövises ágakat. Ezt látván, a Tél megdühödött és gyorsan segítségül hívta a szelet és a fagyot, pusztítsák el a kis virágot. És a hóvirág megfagyott. Ekkor a Tavasz tündér kezeivel védte, takarta be a hóvirágot, azonban a tüskebokor felsértette a kezét, hogy kiserkent a vére. A meleg vércsepp rácseppent a virágra, s az rögtön feléledt. Így győzte le a Tavasz a Telet.

Romániában március elsején a férfiak hölgyismerőseiknek egy kis piros-fehér zsinórral összekötözött bizsut, négylevelűi lóherét, szívecskét, piros-fehér virágocskát ajándékoznak, amit a nők a kabátjuk hajtókájára tűzve viselnek. Ennek Mărțișor (márciuska) a neve – a szokás hátteréül a fenti két népi legenda szolgál.  A Mărțișor színeiből a piros a vért és a fehér a havat jelképezi.

Bulgáriában is ünnep március 1. Az ünnep neve Baba Marta, amit úgy fordíthatunk magyarra, hogy Március Anyó, aki egy zsémbes öreg nénike, hangulata kiszámíthatatlan. Jó indulta elnyerésé kedvért az emberek a martenica viselésével áldoznak neki. Ez egy vörös és fehér fonalakból készített kis dísz. Ezeket a kis bizsukat rokonok, közeli barátok adják egymásnak és ruhára tűzve, vagy a kar köré kötve viselik - amíg ameddig meg nem jönnek a gólyák és a fecskék. A gólya a tavasz hírnöke, és érkezése azt jelzi, Baba Marta jó kedvében van, vissza akar térni.

A martenica viseléséhez köthető hiedelmek tárházából kiemelek néhányat. Március elsején, ezen a kora tavaszi, késő téli időben a természet tele van reménnyel és várakozással, a fehér szín hó tisztaságát, az ártatlanságot jelképezi, a vörös pedig a naplementét, mely ettől a naptól fogva egyre fényesebb, színesebb lesz. Ez a jelkép az élet forrását, a születés misztériumát is jelenti. Hagyomány több martenica viselése is, erősítve ezzel az egészségre gyakorolt jótékony hatását (!) Színei, melyek a tisztaság és az élet jelképei azt jelentik, hogy a természettel és embertársainkkal harmóniában kell élni.

Összefoglalva. március elseje az év 60. napja a ma elfogadott Gergely-naptár szerint. (Szökőévben persze a 61-ik). A római és a Julián naptár szerint ellenben az év első napja. Névnapok ezen a napon: Albin, mely szerepel a naptárban, de ezen a napon ünneplik még névnapjukat a következők is: Albina, Cseperke, Csepke, Csiperke, Dákó, Dávid, Dókus, Dózsa, Eudoxia, Gyopár, Gyopárka, Leontina, Szecső, Szulejka, Tóbia, Veszta, Zotmund, Zulejka.

Befejezésül álljon itt egy strófa József Attila „Március” című verséből:

„Langy, permeteg eső szemerkél,
új búza pelyhe ütközik.
Kéményre gólya s a levert tél
jeges csúcsokra költözik.
Zöld robbanásokkal kitört
a kikeleti víg erőszak.
Asztalos műhelye előtt
remény legyint meg, friss fenyőszag”.

 2015. március 1.

Bige Szabolcs Csaba