Nem okozhatok csalódást

A hosszú, hétvégi ügyelet a végéhez közeledett. Az utolsó műtéthez készülődtek, s a bemosakodást éppen befejezték. Klári – szép magas barna lány – még egyszer végighúzta a körömkefét az ujjain mielőtt könyökével elzárta volna a csapot. Csöpögő kézzel fordult a többiek felé. Rajta kívül a műtétre készült még két medika, az osztályvezető, és az alorvos, meg ott volt még Borika a „mindenes”. Klári volt a műtősnő.

 - Kemény ügyelet volt! – szólalt meg, ahogy meglátta társai fáradt arcát. – Jól fog esni, ha végeztünk, egy jó erős kávé.

 - Egy picike konyakkal – tette hozzá János, a főorvos.

 - Meghív rá? – provokálta Klári. Megtehette, mert mindenki tudta, ő a legfontosabb személy a műtőben. Rajta áll a beavatkozás döccenőmentes kimenetele.

 - Persze! – vágta rá János.

Odalépett Borika az alkoholos üveggel, és mindenki kezére löttyintett a kékes folyadékból, mintegy befejezvén a bemosakodás aktusát. Lehetett beöltözni, s a diskurzus félbeszakadt.

A műtét szépen haladt. A főorvos bravúrosan oldotta meg a feladatokat, s mikor a nehezén túl voltak, átadta a helyét az első asszisztensnek, az alorvosnak, fejezze be ő a beavatkozást. A két orvostan-hallgatónő is közelebb jöhetett, sőt a bőrvarratok végzését rájuk bízták. Ügyesen elvégezték, és nagyon büszkék lettek e fontos tett sikeres végrehajtása miatt.

Lehámozták magukról a kesztyűt, köpenyt, a főorvos mindenkivel kezet fogott és megköszönte a „szíves asszisztenciát”. Indultak kifelé a kórházból, a lányok járdán beszélgetve mentek a közeli presszó irányába, János pedig a parkolóban álló autójához.

 - Gyere Szilveszter – szólt az alorvos után -, gyere, hazaviszlek.

 - És mi lesz a feketével?

 - Nézd, barátom, nem okozhatok csalódást otthon, hogy ügyelet után később megyek haza!

 - És nekik – intett a lányok felé -, nekik okozatsz csalódást?

 - Tudod mit? Menj te velük. Itt a pénz, és mond, az én vendégeim.

Szilveszter megütközve nézett rá.

 - Te tényleg azt hiszed, pénzzel mindent el lehet intézni? Na, menj csak haza, én busszal megyek – s ezzel kiszállt a kocsiból.

János indított és hamarosan utolérte lányokat, melléjük húzott, és az ablakon kiszólt

 - Sajnálom, sorry, majd talán legközelebb! – és a gázra lépve elporozott.

 - Te Klári – szólalt meg az egyik medika -, bunkó, de udvarias a pasid.

 - Nem a pasim, látod – sóhajtotta -, hanem a főnököm.

 - Attól még összejöhet valami! Ahogy látom, nem is bánnád.

 - Nem szállnátok le rólam?

 - Jól van, na. Nem akarunk bántani. Itt a kis cukrászda, gyertek! – szól az előbbi orvostanhallgató.

A négy leány bevonult a kis helyiségbe, és letelepedtek az alacsony asztalok mellé…