Tizenketten pályázunk egy osztályos
orvosi állásra. Versenyvizsgát írtak ki eldöntendő, ki a legmegfelelőbb.
Kilenckor kezdtük és délre végeztünk is, de eredményt csak másnapra ígértek.
- Akkor, most mehetünk a kocsmába!
– jegyeztem meg.
Nagyon megrökönyödve néztek rám.
Senki nem akart velem tartani, s így nekem is elment a kedvem tőle.
Másnap aztán megtudtuk, amit
eddig is sejtettünk, hogy a prof kedvence, Okos Tóni nyerte el az állást.
Ezt a hírt sem követte „kocsmázás”,
pedig a Súrlott Grádics jó kis hely! Borukat Zágorból kapják egyenesen a
pincészetből. Egy öreg szász ember ott a pincemester, s érti a mesterségét.
Messze földön híres, ami ott a hordókban terem. Különösen a Küküllő menti királyleányka
örvendett nagy népszerűségnek. Méltán!
Azon nevezetes versenyvizsga óta
eltelt néhány évtized. Okos Tóni előbb egyetemi adjunktus, majd előadó tanár,
és utána egyetemi professzor lett. A többi tizenegynek a sorsát csak részben
ismertem meg. Ketten májcirrózisban hunytak el, egy szívinfarktusban, egy
agyvérzésben, hárman hetven felett is még dolgozunk, egyikünk a tengerentúl él,
de Budán is van lakása (!), a többi háromról nincs hírem.
És a Súrlott Grádicsba egyikünk
sem ment be az eltelt évtizedek alatt, pedig most is első osztályú táj-jelegű
boraik vannak – mondják.
Utóhang: Zágor lakosai 1910-ben 1383 kilencven százalékban németajkú
lakosból állottak, 1992-ben ebből 31 öreg szász maradt a faluban. A borászat
pedig teljesen elsikkadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése