"Csak néztem, amikor egy
Balaton-felvidéki faluban a fiatal menyecske zacskós levessel várta traktoros
férjét és három gyermekét ebédre. Kérdésemre, hogy miért nem a kertjében
termett zöldségből készít levest vagy főzeléket, egyszerű választ kaptam: ez
gyorsabb. Óvatosan akadékoskodtam: nem ad erőt, nem lehet tudni, mi van benne,
nincs íze...
Az asszonyka kioktatott: megtoldotta levestésztával, rá van írva, hogy mi van benne, nagyon finom az íze, jobbat ő sem tudna főzni, és különben is kóstoljam csak meg. Megkóstoltam.” – írja Hans–Ulrich Grimm.
A leves szó több nyelven szürcsölést, ivást jelent. A húsleves gyógyító hatása régóta ismeretes, Hippokratész mint orvosságot említi. Manapság nemcsak hatását, hanem hatásának okát is ismerjük: a nebraskai egyetemen tudósok tesztelték a tyúkhúslevest. A benne lévő anyagok a fehérvérsejtek mozgékonyságára hatnak - ezek védik a szervezetünket a fertőzések ellen, megölik a baktériumokat. A nyálkahártya működését befolyásolják, megfázásnál az orrdugulást, a köhögési ingert csökkentik.
Ételkultúránk része a leves, szaftok, főzelékek, levek, mártások, kásák, pépek a levesből erednek. Elengedhetetlen tartozéka a fortyogó fazék a konyhában, amiben zöldség, hús, gyökerek, gabona, fűszerek főnek.
IV. Henrik, a francia "jó király" állítólag hetente egy csirkét ígért minden francia alattvaló lábasába. A leves így készült: a tyúkot megtömték csirkemájjal, gyomorral, vesével, szívvel, szalonnával, hagymával, tojásokkal és fűszerekkel és együtt a zöldséggel (sárgarépa, zeller, fehérrépa stb.) marhahúslevesben főzték meg. Ettől a levestől - gondolom - még a halott is feltámadt.
Az éttermek francia nevüket, a "restaurant" szót is a levesnek köszönhetik. Eredetileg melléknév volt: erősítő, újjá tévő, restauráló levest jelentett. Magyarul azt mondjuk, hogy erőleves.
Az asszonyka kioktatott: megtoldotta levestésztával, rá van írva, hogy mi van benne, nagyon finom az íze, jobbat ő sem tudna főzni, és különben is kóstoljam csak meg. Megkóstoltam.” – írja Hans–Ulrich Grimm.
A leves szó több nyelven szürcsölést, ivást jelent. A húsleves gyógyító hatása régóta ismeretes, Hippokratész mint orvosságot említi. Manapság nemcsak hatását, hanem hatásának okát is ismerjük: a nebraskai egyetemen tudósok tesztelték a tyúkhúslevest. A benne lévő anyagok a fehérvérsejtek mozgékonyságára hatnak - ezek védik a szervezetünket a fertőzések ellen, megölik a baktériumokat. A nyálkahártya működését befolyásolják, megfázásnál az orrdugulást, a köhögési ingert csökkentik.
Ételkultúránk része a leves, szaftok, főzelékek, levek, mártások, kásák, pépek a levesből erednek. Elengedhetetlen tartozéka a fortyogó fazék a konyhában, amiben zöldség, hús, gyökerek, gabona, fűszerek főnek.
IV. Henrik, a francia "jó király" állítólag hetente egy csirkét ígért minden francia alattvaló lábasába. A leves így készült: a tyúkot megtömték csirkemájjal, gyomorral, vesével, szívvel, szalonnával, hagymával, tojásokkal és fűszerekkel és együtt a zöldséggel (sárgarépa, zeller, fehérrépa stb.) marhahúslevesben főzték meg. Ettől a levestől - gondolom - még a halott is feltámadt.
Az éttermek francia nevüket, a "restaurant" szót is a levesnek köszönhetik. Eredetileg melléknév volt: erősítő, újjá tévő, restauráló levest jelentett. Magyarul azt mondjuk, hogy erőleves.
Az ilyesfajta recept, mint Georges Blond-nál
olvasható, így készült: "Tegyünk három fogolyt, egy birkacombot és egy
borjúcombot, mindegyiküket figyelmesen zsírtalanítva egy üveg- vagy agyagedénybe,
zárjuk le anyaggal vagy egy darabka kemény tésztával és terítsünk rá még
birkabőrt is. Aztán főzzük vízfürdőben 12 óráig, miközben az elforrott vizet
pótoljuk ki. Tizenkét óra után a lezárt edényben megkapjuk a restaurat-tot. Ezt
kipréseljük és átpasszírozzuk egy kendőn". Ilyen levessel a gyomrunkban
mentek hajdani gavallérok randevúra vagy párbajra, ezzel erősítették magukat
egy átlumpolt éjszaka után. Tavernák, borozók tulajdonosait, akik ilyen levest
szolgáltak fel, mintha az élet elixírjét nyújtanák, nevezték
"restaurátoroknak".


Nahát
VálaszTörlésHát ezt nem is tudtam...
VálaszTörlés