Nem okozhatok csalódást

A hosszú, hétvégi ügyelet a végéhez közeledett. Az utolsó műtéthez készülődtek, s a bemosakodást éppen befejezték. Klári – szép magas barna lány – még egyszer végighúzta a körömkefét az ujjain mielőtt könyökével elzárta volna a csapot. Csöpögő kézzel fordult a többiek felé. Rajta kívül a műtétre készült még két medika, az osztályvezető, és az alorvos, meg ott volt még Borika a „mindenes”. Klári volt a műtősnő.

 - Kemény ügyelet volt! – szólalt meg, ahogy meglátta társai fáradt arcát. – Jól fog esni, ha végeztünk, egy jó erős kávé.

 - Egy picike konyakkal – tette hozzá János, a főorvos.

 - Meghív rá? – provokálta Klári. Megtehette, mert mindenki tudta, ő a legfontosabb személy a műtőben. Rajta áll a beavatkozás döccenőmentes kimenetele.

 - Persze! – vágta rá János.

Odalépett Borika az alkoholos üveggel, és mindenki kezére löttyintett a kékes folyadékból, mintegy befejezvén a bemosakodás aktusát. Lehetett beöltözni, s a diskurzus félbeszakadt.

A műtét szépen haladt. A főorvos bravúrosan oldotta meg a feladatokat, s mikor a nehezén túl voltak, átadta a helyét az első asszisztensnek, az alorvosnak, fejezze be ő a beavatkozást. A két orvostan-hallgatónő is közelebb jöhetett, sőt a bőrvarratok végzését rájuk bízták. Ügyesen elvégezték, és nagyon büszkék lettek e fontos tett sikeres végrehajtása miatt.

Lehámozták magukról a kesztyűt, köpenyt, a főorvos mindenkivel kezet fogott és megköszönte a „szíves asszisztenciát”. Indultak kifelé a kórházból, a lányok járdán beszélgetve mentek a közeli presszó irányába, János pedig a parkolóban álló autójához.

 - Gyere Szilveszter – szólt az alorvos után -, gyere, hazaviszlek.

 - És mi lesz a feketével?

 - Nézd, barátom, nem okozhatok csalódást otthon, hogy ügyelet után később megyek haza!

 - És nekik – intett a lányok felé -, nekik okozatsz csalódást?

 - Tudod mit? Menj te velük. Itt a pénz, és mond, az én vendégeim.

Szilveszter megütközve nézett rá.

 - Te tényleg azt hiszed, pénzzel mindent el lehet intézni? Na, menj csak haza, én busszal megyek – s ezzel kiszállt a kocsiból.

János indított és hamarosan utolérte lányokat, melléjük húzott, és az ablakon kiszólt

 - Sajnálom, sorry, majd talán legközelebb! – és a gázra lépve elporozott.

 - Te Klári – szólalt meg az egyik medika -, bunkó, de udvarias a pasid.

 - Nem a pasim, látod – sóhajtotta -, hanem a főnököm.

 - Attól még összejöhet valami! Ahogy látom, nem is bánnád.

 - Nem szállnátok le rólam?

 - Jól van, na. Nem akarunk bántani. Itt a kis cukrászda, gyertek! – szól az előbbi orvostanhallgató.

A négy leány bevonult a kis helyiségbe, és letelepedtek az alacsony asztalok mellé…

Mégse mentünk be a Súrlott Grádicsba

Tizenketten pályázunk egy osztályos orvosi állásra. Versenyvizsgát írtak ki eldöntendő, ki a legmegfelelőbb. Kilenckor kezdtük és délre végeztünk is, de eredményt csak másnapra ígértek.

- Akkor, most mehetünk a kocsmába! – jegyeztem meg.

Nagyon megrökönyödve néztek rám. Senki nem akart velem tartani, s így nekem is elment a kedvem tőle.

Másnap aztán megtudtuk, amit eddig is sejtettünk, hogy a prof kedvence, Okos Tóni nyerte el az állást.

Ezt a hírt sem követte „kocsmázás”, pedig a Súrlott Grádics jó kis hely! Borukat Zágorból kapják egyenesen a pincészetből. Egy öreg szász ember ott a pincemester, s érti a mesterségét. Messze földön híres, ami ott a hordókban terem. Különösen a Küküllő menti királyleányka örvendett nagy népszerűségnek. Méltán!

Azon nevezetes versenyvizsga óta eltelt néhány évtized. Okos Tóni előbb egyetemi adjunktus, majd előadó tanár, és utána egyetemi professzor lett. A többi tizenegynek a sorsát csak részben ismertem meg. Ketten májcirrózisban hunytak el, egy szívinfarktusban, egy agyvérzésben, hárman hetven felett is még dolgozunk, egyikünk a tengerentúl él, de Budán is van lakása (!), a többi háromról nincs hírem.

És a Súrlott Grádicsba egyikünk sem ment be az eltelt évtizedek alatt, pedig most is első osztályú táj-jelegű boraik vannak – mondják.

Utóhang: Zágor lakosai 1910-ben 1383 kilencven százalékban németajkú lakosból állottak, 1992-ben ebből 31 öreg szász maradt a faluban. A borászat pedig teljesen elsikkadt.

Szakáts mesterségnek fortéja

(Képzeletbéli levél az ezerhatszázas évekből)

A’ nagyságos Fejedelem asszony őméltóságának saját kezébe.

A’ kegyelmes Isten áldását kérem nagyságos Fejedelem Asszonyom fejére! Áldassék egész háza népével egyetembe, maradhassunk meg könyörületes jóindulatában és tartassék meg igaz hitünk hű védelmezőjeként.

   Írtam ezen levelet Sándorfia kisszéki Majláth Mihály, Pozsony városában, az Úrnak 1680. esztendejében. Mivel az háborúságok okán tovább utazni nem lehet, küldönc postájára bízom levelemet és meghagyám, hogy nagyságod saját kezeibe adassék.

   Az itt leírt dolgok egyenesen a felséges császár legelsőbbre való szakátsának szájából származván minden figyelemre méltóak, és megtartásuk hasznos. Dictando kaptam ezen hasznos tudományt, kit az elsőnek mondott szakáts mester hazám édes nyelvén sorolt elém rendre. Őkelme igenis büszkén emlegette magyar származását, és dicsérendő anyanyelvét szépen megőrizé az messzi idegenben.

   Szíves örömmel adta át saját studiumát, mondván nagy tisztelője nagyságodnak. Esztendeje a fenséges császár küldöttjének kíséretében járt Apafi urunk Fejérvári Udvarában, ahol nagyságod kegyeivel kitüntette, midőn szóbahozta hazai étkeinket. Fenséges császári küldött magával hozta őkelmét egész garmadájával az udvari szakácsoknak és kuktáknak, vélvén miszerint az távoli vad pogány vidéken ne szűkölködjön megszokott ízekben. Nagy lőn azonban csodálkozása látván a’ Fejedelmi Udvar pompáját és gazdagságát kincsekben, ruhákban, s bőségét válogatott étkekben.

   Sorolom rendre mostan, mire az jeles szakáts mester tanított.

 Ad 1, Ökörhússült az magyar és német uraknak kedve szerént.

Vegyél kevés fenyőmagot, köménymagot, törd meg, tegyél fokhagymát négy cikket, tedd ecetbe és főzd kevés ideig. Metéld vékonyra az ökörhúst és tedd bele. Áztasd így egy éjjel. Süsd meg parázson, s öntözd húslével. Hints rá megtört fahéjat, így add fel melegen.

 Ad 2, Hogyan főzzél velőből. Francia urak különösen kedvelik.

Vedd ki a’ velőt a’ csontbúl hidegen, szilánk rajta ne legyen. Metéld meg szép vékonyan. Rakd hideg vízbe, hadd szíja ki az vért belőle. Főzd fertályóráig tyúkhúslévben. Mikor fel akarod adni, tégy alája pirított szeletet. Egy vaskanállal szed ki és rakd a’ szeletre melegen. Igen jó.

.

..

(A’ levél többi része leszakítatott. Fidibuszt sodortak belőle, az török tsibuk meggyújtására)