Istvánfi úr szokásához híven, szombaton borotválkozni a
piactér melletti borbélyhoz ment. Heti rendszerességgel járt ide, minden
szerdán és minden szombaton. Azon a szombaton, amelyről szólok, tavaszi
nagyvásár volt. Ott nyüzsgött a sok vidéki, meg helybeli a piactéren. A
borbélyműhelyben is sokan voltak, de neki, a törzsvendégnek azonnal szabaddá
tettek egy széket. A borbély kendőt terített az álla alá, és dús habot kevert a
tálban, s kente fel. A borotvát a fenőszíjon a biztonság kedvéért két-háromszor
meghúzta. Az éles penge sercegve siklott a vendég ábrázatán. Miután végzett
Figaro a borotválással, kellemes illatú kölnivízzel locsolta meg vendége arcát,
majd egy forró gőzzel átnedvesített kendőt terített rá néhány percre.
Elégedetten
lépett
ki a műhelyből Istvánfi úr, s az ajtóban szinte összeütközött Patakival, a
nagygazdával.
- Milyen a vásár? – érdeklődött Istvánfi úr,
miután szívélyesen parolázott a gazdával.
- Jók ezek a Pünkösd előtti vásárok.
Feljönnek ilyenkor a környék termelői, és eladásra kerül minden féle termék,
háziipari cikk és persze lábasjószág.
- Látom a lovai is újak itt a kocsi előtt.
Most vette őket?
- Tetszenek?
- Szépek! – lelkesedett, s megpaskolta az
egyik fekete nyakát.
- Szép az áruk is!
- Úgy
nézem nóniusz – jegyezte meg fél oldalra hajtott fejjel, közben tenyérrel
alátámasztotta az állát, s úgy figyelte a lovat.
- Mezőhegyesi!
Ez
volt szombaton – hétfőn az orvosi rendelőben találkozunk Istvánfi úrral. Vizsgálatra
jelentkezett az arcát elborító sebek, kelések miatt. Megvádolták a borbélyt,
hogy nem voltak megfelelően fertőtlenítve a szerszámai, és ezért kapott
fertőzést Istvánfi úr. A hosszas kellemetlen kezelés minden költségét vele
térítették meg, s még az egészségügyi szervek meg is büntették. A főorvos
megmagyarázta precíz szakmai szavakkal, hogy a
borotválkozás során, a férfi arcán olyan apró horzsolások keletkeznek, amelyek
elősegítik a baktériumok megjelenését és terjedését. Ezt senki nem vitatta,
csak a borbély, miközben tagadta, hogy nála kerülhettek azok a fránya bacilusok
a kliens arcbőrére.
- Mi van magával, Istvánfi úr? Szekér esztendeje nem
láttam! – köszöntött rá úgy egy jó hónap múlva Pataki, a nagygazda.
- A doktorokat jártam. Megfertőzött az a figaró!
- Az bizony kellemetlen! Mikor történt?
- A pünkösdi vásár körül.
- Álljon meg ember! Amikor találkoztunk?
- Amikor megvette azokat a lovakat.
- Megvan! – kiáltott fel izgatottan a gazda – Emlékszem
rá, mennyire megcsodálta a fekete paripákat.
- Hát, hogyne! Ritkán látni ilyen pompás állatokat.
- Megpaskolta az egyik ló nyakát. Így van?
- Igen, igen. És?
- És utána végig simította a frissen borotvált arcát!
- Akkor, én magam fertőztem magam?
- Bizony!
- Máris megyek és megkövetem Figarót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése