A
Golán tikkasztó kősivatagján haladtunk lassú menetben. Öt-hatszáz méterenként
akadt egy-egy bokor, melynek árnyéka alatt hűsöltünk kicsit mielőtt tovább
araszoltunk volna. Vizes zsebkendővel törölgettem a nyakam, az arcom, hogy
elviselhetőbbé legyen a napsütés.
Az
ösvényről nem volt tanácsos letérni. Szögesdrót és táblák figyelmeztettek a
veszélyre. „Danger!!! Mines!!!” Azaz
aknaveszély! Mesélnek tragédiákról, ami a táblák figyelmen kívül hagyásából
származtak.
Hőség
és aknák! Elhagyott, omladozó katonai és polgári épületek…
A
magunkkal hozott jeges víz felmelegedett, és kezdett fogytán lenni. Forrás, kút
sehol nem mutatkozik. És ekkor szinte a semmiből a szürke, kietlen kősivatagban
a lábunk előtt egy mély szakadék nyílik, melyből hűvös levegő árad. Na, nem
hideg, csak a környékhez képest hűvösebb, és már ez is nagyszerű dolog. A
szakadék oldalában hívogató ösvény vezet a mélybe, és néhány méterrel lennebb
dúslombú bokor ágai hajlanak a meredek ösvény fölé. Lennebb érve vízcsobogás,
és „vízszag” ér fel hozzánk. Lelkesen igyekszünk le a völgy mélyébe, vidáman
ugrálva a sziklákon, akár valami zergék.
Elérkezve
a patakhoz első dolgunk belegázolni a vízbe, megmosni, lehűteni tüzelő
bőrünket, arcunkat, karunkat. Micsoda mennyei élvezet!
A
sziklás mederben hamarosan kis medencét találunk, derékig érő vízzel. Óriási
lubickolást rendezünk! A patak mentén egyik medence a másikat követi a sziklás
völgyben, s dús növényzet, bokrok törnek a fény felé kinőve a sziklarések
sovány talajából. Felettünk a szurdok meredek bazalt falai fölött szikrázik az
ég.
Amott
vízesés zuhan a mélybe, s az alul összegyűlt kristálytiszta vízben hűsölő
emberek. Gyerekek, felnőttek, fürdőruhások, és fekete lepelbe burkolózottak.
Valódi
„édenkert”!
Hol
is van ez?
A
Yahudia természetvédelmi területhez tartozó Zavitan patak völgyében…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése