2015. február 24., kedd

Pillanatkép





Át akartam menni az úton, s járdaszélen, a sarkon megálltam. Körülnéztem, és hirtelen úgy éreztem, mintha egy anima film közepébe cseppentem volna. Rohanó lábak dobogtak körülöttem, autók suhantak minden irányban. Felettem reklámok villogtak. Gondoltam még jó, hogy a járda szilárdan áll a lábam alatt.
Ebben a pillanatban egy gördeszkás gyerek kirúgta lábam alól a talajt, és én úgy vágódtam hanyatt, mint a rajzfilm ügyeletes balekja.
Valahogy fölültem, és sajgó fejemet fogva kuporogtam a kövön. Senki meg nem állt. A rohanás, tülekedés, száguldás tovább folyt.
Egyszerre egy taxi fékezett előttem, a sofőr belülről kinyitva az első ajtót kiszólt:
- Be tudsz mászni?
Bemásztam.
- Hova?
Megadtam a címem.
- Mi történt? – kérdezte, miután meglátta vérző fejemet. – Nem fizettél a csaposnak és kidobtak?
- Fellökött egy gördeszka.
- Meséld a nagyapádnak! – hitetlenkedett – De mi közöm hozzá! – jegyezte még meg.
- Különben már itt is vagyunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése