Ezt
is úgy kezdjük, mint a legtöbb szenzációt, „már a régi rómaiak is…”, De most
igazán, már az ókorban is ismerték, és az okos rómaiak az
étkezésen kívül gyógynövényként is használták. Afrodiziákumnak tartották, s
hogy igazuk volt-e mindenki maga döntse el így utólag. Lucullus asztaláról sem
hiányozhatott.
De mi is ez a zöldségféle? Fészkes virágú növény, a tudományos, latin neve: Cynara scolymus L. Ez a név a görög szkolimosz szóból ered,
ez valami tüskés dolgot jelen, ami a szúrós fészek-pikkelyeire utal. Elsősorban a Földközi-tenger nyugati és középső országaiban termesztik,
felhasználható részei a bimbók és a zsenge szára.
Neve angolul – arichoke -, az
arab“al’qarshuf”-ból. Innen a magyar neve is. Bár érdemes megemlíteni az ugyan
ebből a forrásból származó észak olasz nevét is: „articioccolo”, vagy a "carciofo".
Theophrastus (Θεόφραστος) görög filozófus és természettudós készített
először írásos feljegyzést erről a növényről, majd Dioscorides (Διοσκουρίδης)
görög orvos foglalkozik vele kimerítően a De
Materia Medica című latinra fordított művében .Goethe is említi,
de elmarasztalóan ír róla: ”A
parasztok valami bogáncsot esznek,
amire azt mondják, hogy zöldség, - na
ez az az étel, amit soha sem fogok megszeretni”.
A monda szerint egy gyönyörű leány élt
a szüleivel az Égei tengerben levő Kynari szigetén. Zeusz a görög főisten az
Olimposzról látogatóban járván testvérénél Poszeidon tengeristennél
megpillantotta a szépséges szép leányt, kinek a neve Cynara volt. Mikor az
isten deli ifjú képében közeledett hozzá, nem futott el, hanem mosolyogva
várta, lépjen közelebb. Zeusz abban a pillanatba beleszeretett, s a lány sem
maradt érzéketlen az isten férfias vonzerejével szemben. Zeusz annyira
beleszeretett, hogy azt akarta, mindig legyen a közelébe, s ezért aztán, mint
istennőt felvitte az Olimposzra. Cynara nagyon örült ennek az isteni
ajándéknak, s boldogan elfoglalta helyét a halhatatlanok között. Zeusz azonban,
hogy a felesége, tehénszemű Héra gyanakvását fel ne keltse, gyakran volt
kénytelen magára hagyni szép kedvesét. Ilyenkor beült trónusába és intézte az
istenek ügyes-bajos dolgait, vagy rázta a felhőket, s hajigálta földre a
villámait így félemlítve meg az engedetlenkedő halandókat. Cynara ilyenkor
egyedül érezte magát és elfogta a honvágy szülőhazája, s édesanyja után. Olyan
nagyon vágyakozott otthonát újra látni, hogy odalett az étvágya is, s már az
istenek eledele, az ambrózia sem kellett neki! Végül gondolt egyet, s leszállt
az istenek hegyéről meglátogatni a szüleit. Miután üdvözölte őket, és kicsi idő
töltött körükben, észrevétlenül visszament az Olimposzra, de Zeusz gyanút
fogott, a lány megváltozott magatartása miatt. Már nem istennőként viselkedett,
hanem, mint a földi asszonyok. Zeusz szörnyű haragra gerjedt, s a leányt
letaszította a hegyről, vissza a földre, ahol articsókává változtatta, azé a
szúrós növénnyé, melynek a levelei úgy lebegnek, inognak a szélben, mint Zeusz
állhatatlan szerelmei, és a bimbója közepén, a bimbó szívében olthatatlan
szerelem él az elérhetetlen kedves iránt.
Megjegyzés: nálunk is megjelent a
polcokon, bár kissé borsos az ára – lehet vele kísérletezni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése