Arra a körös-parti ijesztő esetre még évek múlva is emlékeztek,
felemlegették, ha összetalálkoztak.
- Hogy megijedtem – jegyezte meg
Karcsi -, még jó, hogy nem estem le én is a traverzekről. Szerencséje volt
Stefánnak, hogy a segítségre sietők között volt egy orvos is, aki elsősegélyben
részesítette.
Karcsi élete kanyargósan haladt. Két éves inaskodás után otthagyta a
mesterét apja nagy bánatára, és elment rakodó munkásnak az állomásra. Ezt a
váltást egy másik megrázkódtató esemény váltotta ki. Anyai nagybátyját, Ferenc
bácsit súlyos börtönre ítélték bűnpártolás címén. A család meg volt győződve,
hogy ártatlanul ítélték el. A védő ügyvédnek nem sikerült bebizonyítania Ferenc
ártatlanságát. Karcsit nagyon megrázta az eset, nagyon kedvelte ezt a
nagybácsiját. Ekkor határozta el, hogy
esti iskolában leérettségizik, és elvégzi a jogot, hogy majd ő szolgáltasson igazságot
az ártatlanul meghurcolt Ferenc bácsinak.
Édesapja nagyon meglepődött, mikor ezzel az ötlettel előállt, de rövid
gondolkodás után egyetértett a fiával.
- Nehéz dolog, amit elhatároztál, de
nem féltelek. Tudom, ha nagyon akarod véghez is viszed. Ne gondold, hogy simán
fog menni. Először is az inaskodás mellett nem lesz időd a tanulásra…
- Erre már gondoltam, és beszéltem is
László Laci apjával, az állomásfőnökkel, és felvesznek állandó rakodómunkásnak.
Legtöbbször éjszaka kell dolgozni és sokszor hétvégén is. Nappal tanulhatok,
meg járhatok konzultációra.
- Kemény életed lesz!
- Ezt én is meggondoltam, és nem
félek. A cél megéri!
Bár a munkatársai nem, értették, mit keres közöttük a „tanonc”, de
megbarátkoztak a jelenlétével. Becenévnek maradt a Tanonc, mindenki így
szólította, még a főnök is.
- Ragadd csak meg jól azt a ládát
Tanonc, nem kerekeken gördül, emelni s vinni kell!
Karcsi nem vette rossznéven a gúnyolódást, hanem minden rábízott munkát
elvégzett. Napról napra, hétről hétre erősebb, ügyesebb lett, és nem hagyta,
hogy a többiek segítsenek neki. „Vagyok én is olyan legény, mint ők!” –
gondolta büszkén, és makacsul, csakazértis a nehezebb darabokat ragadta meg. A
társai ilyennek fogadták el, és kezdték tisztelni a hozzáállását, csak egy hórihorgas,
szőke fiú kötött bele folyton.
- Hogy fogod azt a zsákot, Tanonc? Még
elejted, s akkor cipelhetem én!
Karcsi összeszorított fogakkal tovább lépett egyetlen szó nélkül. Máskor
azt találta ki a szőke, hogy mintegy véletlenül meglökte a fiút, hogy alig
tudta megtartani az egyensúlyát.
- Vigyázz már, el ne ess!
A fiú erre sem válaszolt, és akár milyen dühös volt, nem szállt szembe
zaklatójával, és erősen elhatározta, hogy alkalom adtán megleckézteti.
Mindenesetre beiratkozott egy sport klubba, ahol harcművészetet is oktattak. A
sok cipekedéstől lassanként a karjai, vállai megerősödtek, fogása pontosabb, és
mozgása az edzésektől rugalmasabb lett, de még hónapok elteltével sem érezte
magát ellenfélnek a visszavágáshoz. A szőkével szemben társai gyakran a
védelmére keltek.
- Ne szekáld folyton azt a fiút! –
intették, de nem volt semmi foganatja.
- Nem bírom azt az ártatlan képét! –
válaszolta – Elveszi előlünk a jó munkát. Miért nem maradt meg inasnak? Jó
helye volt ott a mestere mellett. Biztos valami disznóságot követett el, azért
kellett ide jönnie!
- Mit törődsz te azzal?
- Törődök, na! Látni sem bírom!
- Csillapodj, mert csak bajt hozol a
fejünkre, ha sokat szökdösöl!
- Milyen bajról papolsz? Elvégzem a
dolgom, teljesítem a normát, hisz’ ezért kapjuk a pénzt. Ez talán csak nem baj?
A sok tennivaló elterelte a figyelmüket a dologról, míg egyik nap
váratlan eset történt, mely barátsággá változtatta a gyűlölködést. Egy retesz
ügyetlen kinyitása után hatalmas tömeg szén ömlött ki a megnyíló vagonajtón. A
közelben állókat leverte a lábáról, de a szőke fiú járt a legrosszabbul, mert
szinte teljesen betemette szén. Karcsi ugrott oda elsőnek segíteni. Mire a
mentők megjöttek sikerült is kiszabadítani a sérülteket. A szőke gyerek lába
nyílt törést szenvedett. Karcsi letépve saját ingét ügyesen elszorította a
sérült combját, a seb felett, ahogy azt a mesterétől tanulta, hiszen a lakatos
műhelyben nem voltak ritkák a kisebb-nagyobb balesetek, s az inas dolga volt
első segélyt nyújtani.
Mikor két hónap múlva visszajött közéjük, első dolga volt kezet nyújtani
Karcsinak.
- Rendes gyerek vagy. Ezt én mondom
Moldován Péter. legyünk barátok!
Karcsi elfogadta a békejobbot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése