Nádpálca és kispárna

A negyedik elemit a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna elemi iskolában jártam – meséli Gyárfás. Sok kedves emlékem fűződik a patinás épülethez, társaimhoz, tanítónkhoz, a hosszú összefaragott fapadokhoz. Hatan fértünk el a padban. Bal oldali szomszédommal, Nagy Bénivel sokat bakalódtunk, verekedtünk. Különösen órák előtt folytak ezek az akciók a többi gyerek nagy örömére. Gimnazista bátyját nagyon irigyeltem. Nem másért, de tudott kottát olvasni és énekórára járt az apácákhoz. Bénivel való verekedéseink nem voltak veszélyesek, nem okoztunk egymásnak komolyabb sérülést, és mindig befejeztük, mire a tanító néni bejött az osztályba.

Csak egyszer kapott rajta, amint a padok alatt gyapáljuk egymást. Kaptunk is a nádpálcával. meg sem kérdezte, ki a hibás, vagy ki kezdte, csak kiállított az osztály elé, jött a bokafogás és a sipp-supp a hátsó felünkre. Jajgatni nem illett, az nem lett volna méltó egy negyedikes nagyfiúhoz. Bezzeg jajgatott Esztike, mint a fába szorult féreg. Az elmaradt házi feladatért naponta kijárt neki az adag. Vagy ha nem tudta a leckét, akkor is kapott, s ez bizony gyakran megesett, pedig már másodszor járta a negyediket.

Egyszer azt találta ki Esztike, hogy kispárnát kötözött a kényes felére. „Tantónén” azonban észre vette, s aznap a kis hamis dupla adagot kapott.

A sors kiszámíthatatlansága folytán Esztikéből tanítónő lett!

Mikor a negyedik osztályt befejeztük jött a tanügyi reform és az iskolák államosítása, s ezért első gimnázium helyett ötödik osztályban folytattuk az iskolát. Az új törvény pedig kötelezővé tette a hét osztály elvégzését. Ezt elvégezte becsületesen, s közben kicsit megkomolyodott, sőt beiratkozott a tanítóképzőbe. El is végezte.     

Tanyasi iskolába került, szülőfalujához közel. A kis iskolában bár négy osztályosnak nevezték, de csak tizenegy gyerek járt ide a környékből. Az első évben harmadik osztály nem indult, s a másik háromra Esztike egyedül volt. Az egyetlen tanteremben tanultak a gyerekek. Komoly munkát igényelt fegyelmezni is és oktatni is különböző korú gyermekeket. Esztike talpraesetten helytállt, de soha sem alkalmazott testi fenyítést. Azt hajtogatta, ha kérdezték, hogy „elég azoknak a kisgyerekeknek esőben, sárban, hidegben, hóban eljönni az iskolába sokszor több kilométerről.” 

Ezzel a kis visszaemlékezéssel szeretnék boldog újévet kívánni a tanító néniknek! 

BUÉK! Gyárfás.                         

Karácsonyi allergiák

A karácsonyfa, az illatgyertyák és a készülődéssel járó stressz is okozhat panaszokat.

Nátha, orrmelléküreg-gyulladás, hörghurut – ha a felsorolt panaszok évről-évre hasonló időpontban jelentkeznek érdemes utána járnunk, mi állhat a tünetek hátterében. A diagnosztizált allergiás betegek már tudatosan kerülik azt az allergént, ami a tüneteket okozza. A probléma, hogy az allergia a nem diagnosztizált és nem kezelt betegeknél gyakran más kórképekkel összetéveszthető formában jelentkezik. Aki rendszeresen küzd a felsorolt betegségek elhúzódó tüneteivel a téli időszakban, könnyen lehet, hogy valójában lakáson belüli allergia jeleit tapasztalja. A háziporatka mellett a penészgomba a leggyakoribb allergénforrás a lakásban.

Mű, vagy igazi?
Penészgomba allergiás betegeknél a tüneteket a karácsonyfa is fokozhatja. A fenyőkön az erdőkben is penészgomba telepedhet meg. A kivágott fákon a szabad ég alatt, zsúfolt, nedves környezetben való tárolás következtében pedig a gombatelepek tovább növekedhetnek. A lakásba kerülve ezek után természetesen azonnal megjelennek a belső levegőben is, amire az arra érzékenyek sűrű tüsszögésekkel, köhögéssel reagálhatnak. Számukra ideális választás lehet a műfenyő vásárlása(?)

Illatosítók
Potpourri, gyertyák és illóolajok – a karácsonyi hangulat elengedhetetlen kellékei. Tudnunk kell azonban, hogy a potpourri szárított növényi összetevői szintén penész spórák táptalajai lehetnek, ezért allergiások semmiképp ne tegyék olyan helyre, ahol közvetlenül belélegezhetik - dohányzóasztalra, vagy hálószobába - az illatosítóval teli dekorációt. Bizonyos illatanyagok az arra érzékenyeknél szintén felerősíthetik a tüneteket. Az illatosított gyertyák egy része is problémát okozhat, mivel olyan kémiai anyagokat tartalmaznak, amelyek vérbőséget okozhatnak az orrban, tüsszögést és orrfolyást válthatnak ki, asztmás betegeknél akár rohamot is provokálhatnak.

Rosszul megválasztott ajándék
A háziporatka elhalt emberi hámsejtekkel táplálkozik, kedvelt élőhelyei ezért az ágynemű, matrac, kárpitozott kanapé és a plüssállatok. A háziporatka az arra érzékenyekből szénanáthás, asztmás tüneteket válthat ki, de okozhat csalánkiütést, ekcémát is. Nem tanácsos ezért semmilyen bolyhos kedvenccel meglepnünk háziporatka allergiás ismerősünket. Hasonlóan óvatosnak kell lennünk az ajándékba szánt kozmetikumokkal.

Nem baj, ha nem tökéletes!
A leggondosabb előkészületek mellett is megeshet, hogy nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogyan szeretnénk. A stressz köztudottan gyengíti védekező képességünket, ha idegeskedünk, könnyebben kapunk el fertőzéseket. Stressz hatására az allergiás tünetek is felerősödhetnek. Ne akarjuk tökéletesre szervezni az ünnepeket, ne vállaljuk túl magunkat.

Hagyjunk időt a pihenésre és majd az ünnepek is allergiamentesen telnek!

- forrás: Weborvos

Töltött káposzta az ünnepre

Beszélgessünk a töltött káposztáról

  Az szoktuk mondani, hogy akkor jó a töltött káposzta, ha elég sós; vagy akkor, ha nem túl sós; de akkor is nagyon finom, ha kissé savanykás; és akkor is, ha nem túl savanyú; finom, ha jó zsíros; finom, ha nem túl zsíros; ha savanyú káposztából készül, ha friss káposztából; finom, ha melegen tálalják, finom, ha hidegen. Este, vagy délben - és másnapos reggelen hidegen!

Szóval, mikor finom?

Mindig!

  Ha van korondi fazék az, az igazi, de akármilyen megfelelő méretű fazék megteszi! Alulra füstölt szalonna-bőrt, vagy csülök-, sonka bőrét, hogy a hosszú fövés alatt le ne ragadjon.

Most jön a hivatalos recept:

  Hozzávalók (10 személyre), ugyanis nálunk másnap is fel kell tálalni, és ezért mindig kétszer annyi személyre számítjuk, mint ahányan vagyunk (!)

- 1 kg sertéshús, lehetőleg dagadó, - 30 dkg zsírnakvaló szalonna, - egy kisebb füstölt csülök,

- egy nagyobb fej savanyú káposzta, - 1 kg vágott savanyú káposzta, - fél fej vereshagyma, - egy borospohárnyi rizs, só, bors.

  Ennyi!

  Nincs benne pirított hagyma,fokhagyma, paprika, tojás, kapor, csombor. Tejfölt is majd a tányérjában a tetejére mindenki tegyen ízlése szerint.

  Előkészítés:

  Ez azzal kezdődik, hogy elmegyek az ismerős henteshez.

 - Kérek egy kiló darált disznóhúst – mondom neki.

 - Mi készül belőle, uram?

 - Töltött káposzta.

 - Értettem, uram. Akkor legyen dagadó? És mennyi zsírnakvaló?

 - Egy kiló dagadó, harminc deka zsírnakvaló, és apró lyukú rostélyt tegyen a gépre, legyen szíves.

 - Értettem, uram. Más még mi lesz?

 - Azt a kisebb füstölt csülköt kérem. Kicsontozva!

  Így a beszerzés.

  Még megvásárolom a savanyú káposztát is tőle, és kezdődhet a konyhai munka.

  Elkészítés: 

  Leszedjük a káposztának tizenöt ép levelét, a többit, ha marad, laskára vágjuk. Kóstoljuk meg, és ha túlságosan savanyú, áztassuk be hidegvízbe, mossuk át, és szűrjük le. Ha friss káposztából készítjük, a kiválasztott leveleket egy percre lobogó vízbe kell tenni.

  A darált húst, az apróra vágott hagymával és rizzsel jól összekeverjük, és sót, borsot adunk hozzá ízlés szerint. Ezt a keveréket ügyesen beletekerjük a káposztalapiba, úgy hogy a végeit visszanyomkodjuk.

  Az edény aljában elhelyezzük a szalonnabőrt, vagy a csülök bőrét, erre rászórunk valamennyi vágott káposztát, hogy éppen csak elfedje. A töltelékeket szépen egymásmellé téve körbe rakjuk a fazék fala mentén. Középre jön a vágott. Az egész tetejére helyezzük a tetszés szerinti nagyságúra felvagdalt csülök húsát. Szórunk rá kevés vágottat, takarja el a húst és legfelülre nyomtatónak odatehetjük a csülök csontjait. A csülökből annyit teszünk, amennyi kívánság szerint szükséges. Mi sokat teszünk, mert a puhára főtt, zsíros húsdarabokat mindenki kedveli.

  Feltöltjük vízzel, hogy ellepje, és lassú tűznél főzzük 3 – azaz három – órát.

  Egy tálacskába házi tejfölt teszünk az asztalra, s abból mindenki tesz magának a káposztájára, amennyit óhajt.

  A fenti recept nem szentírás. Bárki ízlése szerint változtathat rajta. A mi családunk így szereti.

 

Tyúkhúsleves régen és ma

"Csak néztem, amikor egy Balaton-felvidéki faluban a fiatal menyecske zacskós levessel várta traktoros férjét és három gyermekét ebédre. Kérdésemre, hogy miért nem a kertjében termett zöldségből készít levest vagy főzeléket, egyszerű választ kaptam: ez gyorsabb. Óvatosan akadékoskodtam: nem ad erőt, nem lehet tudni, mi van benne, nincs íze...
Az asszonyka kioktatott: megtoldotta levestésztával, rá van írva, hogy mi van benne, nagyon finom az íze, jobbat ő sem tudna főzni, és különben is kóstoljam csak meg. Megkóstoltam.” – írja  Hans–Ulrich Grimm.
 A leves szó több nyelven szürcsölést, ivást jelent. A húsleves gyógyító hatása régóta ismeretes, Hippokratész mint orvosságot említi. Manapság nemcsak hatását, hanem hatásának okát is ismerjük: a nebraskai egyetemen tudósok tesztelték a tyúkhúslevest. A benne lévő anyagok a fehérvérsejtek mozgékonyságára hatnak - ezek védik a szervezetünket a fertőzések ellen, megölik a baktériumokat. A nyálkahártya működését befolyásolják, megfázásnál az orrdugulást, a köhögési ingert csökkentik.
Ételkultúránk része a leves, szaftok, főzelékek, levek, mártások, kásák, pépek a levesből erednek. Elengedhetetlen tartozéka a fortyogó fazék a konyhában, amiben zöldség, hús, gyökerek, gabona, fűszerek főnek.
 IV. Henrik, a francia "jó király" állítólag hetente egy csirkét ígért minden francia alattvaló lábasába. A leves így készült: a tyúkot megtömték csirkemájjal, gyomorral, vesével, szívvel, szalonnával, hagymával, tojásokkal és fűszerekkel és együtt a zöldséggel (sárgarépa, zeller, fehérrépa stb.) marhahúslevesben főzték meg. Ettől a levestől - gondolom - még a halott is feltámadt.
 Az éttermek francia nevüket, a "restaurant" szót is a levesnek köszönhetik. Eredetileg melléknév volt: erősítő, újjá tévő, restauráló levest jelentett. Magyarul azt mondjuk, hogy erőleves.

 Az ilyesfajta recept, mint Georges Blond-nál olvasható, így készült: "Tegyünk három fogolyt, egy birkacombot és egy borjúcombot, mindegyiküket figyelmesen zsírtalanítva egy üveg- vagy agyagedénybe, zárjuk le anyaggal vagy egy darabka kemény tésztával és terítsünk rá még birkabőrt is. Aztán főzzük vízfürdőben 12 óráig, miközben az elforrott vizet pótoljuk ki. Tizenkét óra után a lezárt edényben megkapjuk a restaurat-tot. Ezt kipréseljük és átpasszírozzuk egy kendőn". Ilyen levessel a gyomrunkban mentek hajdani gavallérok randevúra vagy párbajra, ezzel erősítették magukat egy átlumpolt éjszaka után. Tavernák, borozók tulajdonosait, akik ilyen levest szolgáltak fel, mintha az élet elixírjét nyújtanák, nevezték "restaurátoroknak".