--- Gyárfás, ha lehet, kerülte a frivol nőket, inkább a szelíd,
álmodozó szemű szőkék vonzották, mert a közelükben biztonságban érezte magát.
Elképedve hallgatta Bea szavait, aki arra biztatta, legyen bátor a nőkkel
szemben
- A nők nem szeretik a szépelgő
fiúkat. A rámenősök, a merészek tetszenek nekik.
- Ha leugrom a hídról, az
tetszene? – kérdezte gúnyosan elhúzva a szavakat Gyárfás.
- Nem vagy normális! De tudom,
hogy mi hiányzik neked!
- Na, ne mondd!
- Egy viharos szerelem, ami
olyan, mint a tornádó, mindent elsodor és átrendez.
- Bea, te most miről beszélsz?
- Már meg is van, hogy kivel
hozlak össze! – folytatja anélkül, hogy tekintetbe venné a közbeszólást –
Olgával, a fergetegessel. Ha megismered,
megérted, miért hívják fergetegesnek. Sudár termetű, kékszemű és néha olyan
hideg, mint a jéghegy, amelyik elsüllyesztette a Titanicot, máskor pedig olyan
forró, mint a sivatagi szél. Egyszer szelíd, simulékony, szerény, máskor
kiállhatatlan, sértő, hol szende, hol frivol…
Bea bőbeszédűen folytatta Olga ócsárlással
vegyített dicséretét. Gyárfás csak fél füllel hallgatta.
Aztán váratlanul megszólalt.
- Ismerem Olgát. Neve Orosz Olga,
osztálytársak voltunk a gimnáziumban. Nagyapja cári tiszt volt, húszban
menekült el a vörös terror elől. Gyenyikin tábornokkal együtt emigrált
Jugoszláviába, majd Magyarországon telepedett le. Eredeti nevét - Pável Ruszkij
– Orosz Pálra magyarosította. Bea drága, ezt tudtad?
- Most megleptél!
- Látod, Bea, az a te hibád, hogy
felületesen ítélsz, s a végén még te csodálkozol. De tudd meg, éppen ezt szeretem
benned!
- Te most…
- Igen, én most…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése