--- Kicsi gyermek korában Gyárfás lázas betegséggel feküdt a szobájában.
- Anyuka, anyuka!- kiabált alig két perc múlva, hogy az
édesanyja kiment a konyhába.
- Mi a baj? Miért hívtál, kicsi fiam? – jött vissza vizes
kezét a kötényébe törölgetve.
- Tessék egy kicsit itt maradni nálam! – kérlelte a gyerek.
- Nincs időm, drágám. Ebédet főzök!
- Csak egy kicsikét! Ameddig elmondasz egy rövidke
történetet! – könyörgött.
- Már minden rövid történetem elmondtam százszor is.
- Akkor mondd el százegyedszer! Úgy szeretem hallgatni!
- Na, jó. Odateszem a levest főni és visszajövök. Tudod jól,
hogy jó ebédet kell főznöm neked is, hogy hamar gyógyulj, hogy legyen erőd
legyőzni a betegséget. Meg aztán jönnek délben haza a többiek is az iskolából
farkaséhesen.
Ebbe Gyárfás
megnyugodott, anyuka betakargatta, megigazgatta a hátánál, vállánál a takarót.
- Úgy szeretlek, anyuka! – suttogta, s mire édesanyja a
szobát elhagyta, már mélyen aludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése