Májusi virágcsokor
- Édesanyám!
Ezt a csokrot most ide teszem az asztalra.
Látod, még jól tudom, melyik a kedvenc virágod.
A vadvirágok: búzavirág, kankalin, harangvirág.
Nézd, az asztalon az a régi terítő van, amit születésnapomra hímeztél ki.
Van fél évszázada. Vagy több is.
Hogy szerettél kézimunkázni!
Az alkotás öröme vezetett, és milyen csodálatos, színekben pompázó munkák kerültek ki a kezed alól!
Gondolatban most megsimogatom – mint annyiszor - fáradt hátadat.
Emlékszel, mikor azokon a régi májusi első vasárnapokon becsengettem hozzád a tarka csokorral?
A sarokból elővetted a tavaly készített meggy likőrt, s két kicsi, gyűszűnyi pohárkába töltöttél belőle.
– Töltsek még egyet? – kérdezted később.
- Majd jövőre! – szellemeskedtem.
S most már a sokadik csokrot is csak az asztalra teszem, és nem töltesz likőrt.
Nem töltesz likőrt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése