Templier de Tyr

Templier de Tyr: Templier de Tyr ( français : Templier de Tyr ) est la désignation conventionnelle de l'historien anonyme du 14ème siècle qui a compilé la vieille chronique française connue sous le nom de Actes des chypriotes (français: Gestes des Chiprois ). Les actes ont été écrits entre environ 1315 et 1320 sur Chypre et présentent une histoire des États croisés et du royaume de Chypre de 1132 à 1309 ainsi qu'un compte rendu des procès des Templiers en 1314. [1]Il est divisible en trois parties et la troisième, qui est l'œuvre originale du compilateur, est la source la plus importante pour les dernières années du Royaume de Jérusalem et l'un des deux seuls témoignages oculaires de la chute d'Acre en 1291. [2 ]

Csoko – csoko - csokoládé

Csoko – csoko - csokoládé[1]

Ó, igen a csokoládé!

Ma őt dicsérem. Megérdemel minden dicséretet!

Mert finom!

Mert felvidít!

Mert fogyasztásának az orvostudomány által is alátámasztott jótékony, pozitív hatása van.

Lássuk ezeket „röviden”!

- segít visszaállítani az erek rugalmasságát, és megakadályozza, hogy a vérsejtek a véredények falához tapadjanak. Mind ezekkel az artériák eltömődését segít megelőzni a rugalmaságát, s így csökkenti a szélütés előfordulásának esélyét is.

- gazdag fontos ásványi anyagokban, mint a szelén, kálium, cink, vas.

- csökkenti a „rossz” koleszterin (LDL) szintjét, valamint növeli a „jó” koleszterin (HDL) előfordulását, és így gátolja a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának esélyét.

- a benne levő flavonolok megvédhetik a bőrt a napsugarak károsító hatásaival szemben (azért mindenképpen használjunk továbbra is napkrémet!).

- csillapítja a stresszt a várandós hölgyek körében, és az ilyen anyukák gyerekei többet mosolyognak.

- javíthatja az inzulinérzékenységet. A mértékkel fogyasztott étcsokoládé ennek köszönhetően elodázhatja, illetve megelőzheti a cukorbetegség kialakulását.

- enyhíthetik az idősebb emberek memóriazavarait.

- az agyunkat endorfintermelésre sarkallja, amely fehérjék boldogságunk kiteljesítésében nyújtanak segédkezet szervezetünknek.

Ha ennyi jót mondunk róla, akkor nosza, lássunk hozzá! Vagy mégse habzsoljuk kiló számra?

Itt is, mint máshol is fontos a mértékletesség! Akkor, mennyi az ajánlott napi mennyiség? És milyen legyen a minősége?

A táplálkozás-tudománnyal foglalkozó szakemberek szerint maximum napi 200 kalóriát tartalmazzon a naponta elfogyasztott édesség és ez 6 kocka csokoládét jelent.

A fekete csoki az, ami fontos vitaminokat és olyan ásványi anyagokat tartalmaz, mint a vas, magnézium, a kalcium és kálium, ezért fontos, hogy vásárláskor a magasabb kakaó tartalmú fekete csokoládét részesítsük előnybe.

„Az agy szereti a csokoládét” – mondja egy tudós professzor és én hiszek neki.

Ennyit a tudományról.

Lássuk, mi is a csokoládé, igaziból? Egy trópusi növény, kakaó cserje (Theobroma cacao), melynek átlagos magassága 3 méter, de néha akár a 15 métert is elérheti. Ennek a terméséből készítik a kakaót, a csokoládét. Mióta fogyasztjuk? A maják már több mint 3000 évvel ezelőtt kezdték termeszteni a kakaó cserjét. A dél amerikai bennszülöttek nemcsak tápszerként, hanem a szertartásaikhoz és fizetőeszközként is használták a kakaó babot egészen a tizennegyedik századig. A szemeket megpörkölve és ledarálva a port folyadékkal vegyítették, és az így kapott habos, ám elég keserű szubsztanciát ünnepélyesen meg is itták, ezt az italt chocolatl-nak nevezték.

A spanyol hódítás idején, a híres Montezuma azték uralkodó kedvenc itala volt a chocolatl. Naponta akár ötven korsóval is elfogyasztott. A korsók természetesen aranyból készültek. Érdekes az azték legenda a chocolatl –ról.

 Íme: Quetzalcoatl az őslakó mexikóiak tollas kígyóistene volt. A levegő uraként tisztelt istentől az emberek olyan tudást kaptak, mely magasabb szintű létezést tett számukra lehetővé. Ő tanította meg az embereket a csillagok útjának követésére, tőle kapta az ember a naptárt. Megmutatta, hogy lehet egy bizonyos vadon termő növény pelyhes csomóiból fonalat sodorni és vásznat szőni. És ami a legfontosabb: tőle kapta az ember az istenek eledelét és italát: a kukoricát és a csokoládét.

 E különös ital, bár akkoriban nagyon keserűen itták, igen előkelő dolognak számított. A spanyol konkvisztádor, Cortés elirigyelte ezt is az azték uralkodótól és saját ültetvény kialakítására adott parancsot. Európába először 1528-ban hozott kakaóbabot, Quetzalcoatl népétől elhódított kincsek részeként.

 Es ezzel elindult világhódító útjára a csokoládé! Igaz, hogy sok változáson esett át, mire a mai étcsokoládéhoz érkezett.

---

[1] https://www.youtube.com/watch?v=zJZgqqyAXv0&list=RDzJZgqqyAXv0&index=1

Menedék a nádasban

(Részlet a Búvópatak... c. regényből, megrendelhető:

https://undergroundbolt.hu/termek/buvopatak-avagy-hamu-alatt-izzik-a-zsarat/ )

 

Kimerült lovas vágtatott be a városba, s egyenesen a fejedelemhez kért, s kapott bebocsájtást. Tatár hordák dúlásáról hozott hírt.

- Ez miattam van! – szólott Hulan nojon. – Büntetés, amiért nem mentem vissza, amikor az új kán üzent. Nekem a Horda nagykánja parancsolta, hogy kísérjelek, s védjelek, most más a kán, nem az, akihez a hűség köt. Te is kán vagy uram, Tok-temür, és most hozzád köt a hűségem!

- Derék mongol vagy, Hulan nojon!

- Uram, ez most az én harcom. Összeszedem a harcosaimat, és kikergetem országodból Tokta gyülevész hadait. Nem igazi, hóditásra termett sereg ez, ahogy hírnök elmondta. Hódolt népek szedett-vedett csapata. 

A katonák már megállapodtak, sokan közülük családot alapítottak, gazdálkodtak a fejedelemtől kapott földeken, birtokokon. Mégis, mikor a nojon hívta őket, megindultak, s a megszokott rend szerint csapatokba rendeződtek rövid időn belül. A beléjük nevelt vasfegyelem vezette minden mozdulatukat. Mindenki tudta a helyét a csapatban, s ezt nem felejtették el egyetlen pillanatra még álmukban sem. Egyetlen nap alatt felkészültek és két nap elég volt, hogy máris szembe kerüljenek az idegen csapatok országba behatolt részével. Azok nem vártak ilyen erős ellentámadást, s hamar megadták magukat.

Hulan nojon csapata tovább vágtatott a Szeret folyóig, és megtisztította a területet. Sok rabszíjra fogott fogollyal tértek vissza. Oroszok, lengyelek, vlachok, kunok alkották a foglyokat, csak épen mongol nem volt közöttük. Az a szokás dívott a kán hadirendjében, hogy a meghódított területekről származó katonákat a segédcsapatba sorolták be és őket küldték előre.

- Uram, kiűztük a martalócokat! – érkezett vissza Hulan nojon. – Nem voltak igazi harcosok. Egyesek még örültek is, hogy foglyul ejtettük őket, mert ilyen módon megszabadulhattak a mongolok kegyetlen szigorától. Mikor megláttak, eldobálták a fegyvereiket, s úgy iszkoltak előlünk, de elfogtuk őket.

A határmenti halászok idejében értesültek a támadásról. A halak vonulását követő három halász hozta a hírt. Ők több napi járóföldre eveztek volt fel a Szeret folyón, és akkor látták meg a lovasokat. Ahogy bírtak igyekeztek vissza, értesíteni a többieket.  A halásztanya közelébe érve hangosan kiabáltak, hogy riasszák a társaikat. Tömös a halászbasa a hálóját javította kunyhója mellett, a kiabálásra leszaladt a vízpartra, s be is gázolt a jövevények elé, hogy lássa, mi történt.

- Mi a baj?

- Lovasok keltek át a két fűzfánál a folyón. Minden féle gyülevész fegyveresek. Ötször tízet számoltunk össze. Minket nem láttak, mert a parti bokrok alá bújtunk.

- Mondd tovább!

- Hallottuk a dobogásból, hogy utánuk még jönnek sokan. Nem vártuk meg őket, hanem a part takarásában leereszkedtünk a kanyarig, s ott beálltunk a sodrásba. Eveztünk, ahogy csak karunk bírta. Igyekeztünk haza, hogy hírt hozzunk.

- Derék dolog!

A halászbasa nem sokat teketóriázott, hanem a hajókra parancsolt mindenkit, öreget, gyereket, asszonyt, a holmit, aprójószágot, mindent, ami mozdítható volt.

- Ti hárman – szólott a hírt hozókhoz – menjetek elől, mutassátok az utat be a delta nádasaiba!

Ő maga hátra maradt, lássa, mi történik. Hagyta a csónakját lassan csorogni az árral, közben figyelte az elhagyott tanyát. Már közel járt a Dunához, amikor meghallotta a kiabálást. Rövidesen a füstöt, s a fellángoló tűz vörös fényét is meglátta. A martalócok kiabáltak mérgükben, hogy nem találtak semmit, s felgyújtották a kunyhókat.

Tömös megszaporázta az evezést, és hamarosan be is érte a többieket.

- Elvégeztetett! – mondta a közelében levőknek.

Jól ismerték a nádast, s hamarosan a rengeteg mélyén rátaláltak egy megfelelő tisztásra, ahol elég szilárd volt a talaj. Itt leltek menedékre, míg a vész elvonul, de sokan végleg ott maradtak a nádrengeteg védelmében. Itt folytatták életüket – halásztak, vadásztak, tartották állataikat, gazdálkodtak, őrizték őseik hitét, de ritkán merészkedtek a delta nádtengerén kívülre.