Csoko – csoko - csokoládé[1]
Ó, igen a csokoládé!
Ma őt dicsérem. Megérdemel
minden dicséretet!
Mert finom!
Mert felvidít!
Mert fogyasztásának az
orvostudomány által is alátámasztott jótékony, pozitív hatása van.
Lássuk ezeket „röviden”!
- segít visszaállítani az
erek rugalmasságát, és megakadályozza, hogy a vérsejtek a véredények falához
tapadjanak. Mind ezekkel az artériák eltömődését segít megelőzni a rugalmaságát,
s így csökkenti a szélütés előfordulásának esélyét is.
- gazdag fontos ásványi
anyagokban, mint a szelén, kálium, cink, vas.
- csökkenti a „rossz”
koleszterin (LDL) szintjét, valamint növeli a „jó” koleszterin (HDL)
előfordulását, és így gátolja a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának
esélyét.
- a benne levő flavonolok megvédhetik
a bőrt a napsugarak károsító hatásaival szemben (azért mindenképpen használjunk
továbbra is napkrémet!).
- csillapítja a stresszt a
várandós hölgyek körében, és az ilyen anyukák gyerekei többet mosolyognak.
- javíthatja az
inzulinérzékenységet. A mértékkel fogyasztott étcsokoládé ennek köszönhetően
elodázhatja, illetve megelőzheti a cukorbetegség kialakulását.
- enyhíthetik az idősebb
emberek memóriazavarait.
- az agyunkat
endorfintermelésre sarkallja, amely fehérjék boldogságunk kiteljesítésében
nyújtanak segédkezet szervezetünknek.
Ha ennyi jót mondunk róla,
akkor nosza, lássunk hozzá! Vagy mégse habzsoljuk kiló számra?
Itt is, mint máshol is
fontos a mértékletesség! Akkor, mennyi az ajánlott napi mennyiség? És milyen
legyen a minősége?
A táplálkozás-tudománnyal
foglalkozó szakemberek szerint maximum napi 200 kalóriát tartalmazzon a naponta
elfogyasztott édesség és ez 6 kocka csokoládét jelent.
A fekete csoki az, ami fontos vitaminokat és olyan
ásványi anyagokat tartalmaz, mint a vas, magnézium, a kalcium és kálium, ezért fontos, hogy vásárláskor a
magasabb kakaó tartalmú fekete csokoládét részesítsük előnybe.
„Az agy
szereti a csokoládét” – mondja egy tudós professzor és én hiszek neki.
Ennyit
a tudományról.
Lássuk,
mi is a csokoládé, igaziból? Egy trópusi növény, kakaó cserje (Theobroma cacao), melynek átlagos
magassága 3 méter, de néha akár a 15 métert is elérheti. Ennek a terméséből
készítik a kakaót, a csokoládét. Mióta fogyasztjuk? A maják már több mint 3000 évvel ezelőtt kezdték
termeszteni a kakaó cserjét. A dél amerikai bennszülöttek nemcsak tápszerként,
hanem a szertartásaikhoz és fizetőeszközként is használták a kakaó babot
egészen a tizennegyedik századig. A szemeket megpörkölve és ledarálva a
port folyadékkal vegyítették, és az így kapott habos, ám elég keserű
szubsztanciát ünnepélyesen meg is itták, ezt az italt chocolatl-nak nevezték.
A spanyol hódítás idején,
a híres Montezuma azték uralkodó
kedvenc itala volt a chocolatl.
Naponta akár ötven korsóval is elfogyasztott. A korsók természetesen aranyból
készültek. Érdekes az azték legenda a
chocolatl –ról.
Íme: Quetzalcoatl
az őslakó mexikóiak tollas kígyóistene volt. A levegő uraként tisztelt istentől
az emberek olyan tudást kaptak, mely magasabb szintű létezést tett számukra
lehetővé. Ő tanította meg az embereket a csillagok útjának követésére, tőle
kapta az ember a naptárt. Megmutatta, hogy lehet egy bizonyos vadon termő
növény pelyhes csomóiból fonalat sodorni és vásznat szőni. És ami a
legfontosabb: tőle kapta az ember az istenek eledelét és italát: a kukoricát és
a csokoládét.
E különös ital, bár akkoriban nagyon keserűen
itták, igen előkelő dolognak számított. A spanyol konkvisztádor, Cortés
elirigyelte ezt is az azték uralkodótól és saját ültetvény kialakítására adott
parancsot. Európába először 1528-ban hozott kakaóbabot, Quetzalcoatl népétől elhódított kincsek részeként.
Es ezzel elindult világhódító útjára a
csokoládé! Igaz, hogy sok változáson esett át, mire a mai étcsokoládéhoz
érkezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése