Téli
álom
Vörös a napkorong,
Harangszót hoz a szél
Tőle lett a csönd csodás,
Hópihe arcomra száll,
Merengek a múlt nyomán.
- Ablakom alatt kék
suhanás,
Koppan a tűhegyes sarok.
Tőlem egyre távolodni
látlak,
De én mégis magamba
zártalak,
Tudom, nem hiába
vártalak.
Tömött busz fékez az aljban,
A remélt jövő lép
elém:
A nőt várom, az örök anyát,
Egy új életet, feltámadást,
Ölelő kart és feloldozást.
- Csak alig, épphogy
sejtem őt
Nincs más út, csak mi
előre visz,
Nincs más kapocs, csak mi
összeköt.
A jövő nekünk tartogat
csodát
Ránk várnak gyerekek,
unokák.
- És az
álom, ami valóra vált -
