Szilveszteri
mulatságot tartottunk nálunk. Eljöttek a barátok, kollégák – lehettünk úgy
tizenöten, vagy tizenhatan. Volt étel, ital, tánc rogyásig. Lemezjátszó – pick
up – szolgáltatta a zenét, s a lemezlovas szerepét rám osztották. Az első
lemezcserénél elejtettem az éppen levettet. Csak kicsorbult, de ügyesen még rá
lehetett tenni a tűt. Különben is volt még a polcon több mint harminc lemez. S
még vendégek is hoztak magukkal néhányat. A hangulat a jó muzsika hatására
egyre javult, a lemeztörésről meg is feledkeztek.
- Itatás! –
kiáltott a testvérem, s már hozta is az italos poharakkal megrakott tálcát.
- Boldog
újévet! – koccantak a poharak.
A nagy
lelkesedésben lehuppantam egy székre. Három hanglemez tőrt darabokra. Köztük az
akkori idők kedvelt slágere: Tintarella di luna (https://www.youtube.com/watch?v=2_XqNDSeob0)
Nem örült
neki a mulatozó társaság, de gyorsan feltettem egy jó rockot és a tánc
feledtette a bakit. Csak reggel, mikor szedelőzködött a társaság, panaszkodott
egyik vendég, hogy sehol sem találja az olasz slágerlemezeit.
Így telt és
ért véget az a régi szilveszteri mulatság.
