Ilyen egyszerű

A Kinneret – Genezáreti tó – mágnesként vonzza az üdülni vágyókat, kirándulókat, turistákat, ami igazán nem is csoda. És aki bár egyszer is járt már arra, vissza fog térni.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járhattak annak a ravasz vállalkozónak is az eszében, aki a tó közelében, az Arbel hegy lábánál megvásárolt többhektárnyi terméketlen földet. Csak bogáncs, néhány satnya bokor és kövek, sziklák mindenfele. Lehangoló kép. Ahogy azonban beköszönt az eső, bekövetkezik a csoda – a szikkadt földön, a sziklák között valamilyen szemmel alig látható pezsgés támad, mely aztán átadja helyét feltörő életnek, a kikelt magoknak, a növényeknek. Hamarosan harsogó zöld és virágözön borítja a domboldal. Vállalkozónkat azonban nem ez hozta lázba, hanem a tó közelsége, és a lankás völgy adta lehetőség egy összekötő út szempontjából. Szállodasor építése járt a fejében, s nem sokat gondolkodott, hanem elindult az engedélyeket megszerezni. Utánajár, megkapta, s hogy mi módon, ő tudja. Nem firtatjuk.

Elkezdődtek a munkák. Tájba illő formára tervezték az épületsort – szellős árkádokkal, kupolákkal, három szintnél nem magasabbra. Hamarosan álltak is már a falak, jól lehetett látni a tervezők elképzeléseit, koncepcióit. Az út és a parkoló kialakítása következet volna!

Ekkor következett be a következő csoda – a markoló egy teleülés maradványait hozta felszínre.

Jött a hivatal, a tudomány, a múzeum, meg persze a kíváncsiak serege. Az építkezést gyorsan leállították, és megkezdődtek az ásatások. Még a távoli Mexikóból érkeztek tudós emberek. A munkálatok váratlan eredményt hoztak, kiástak egy ókori várost és nem is akár milyent. Magdala városa került napvilágra.

Itt született Mária Magdolna. Kettős neve is tulajdonképpen azt jelenti, hogy Magdalai Mária. Róla írja János evangéliuma: „az Úr arra választotta ki, hogy megvigye az apostoloknak a feltámadás örömhírét…” (Jn 20,9)

A városról annyit tudunk, hogy a tó partjának első jelentős központja volt, és hírnevét többek között a halászatnak és sózott halának köszönhette, melynek igazi mesterei voltak. Üzletei, piaca, tiszta lakóházai és rakpartja messze földről idevonzották az embereket. Nyüzsgő élet folyt ebben az ókori városban. Jézus is megfordult itt. Máté evangéliumában ez áll:

„Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát…” (Máté 4:23)

Bejártuk a már feltárt részeket, s csodálattal adóztunk a régmúlt emberek tudásának, a város épületmaradványaiból sugárzó rendezettségnek. Megcsodáltuk azonban a mementóként álló félbehagyott épületeket is, és a mellettük emelkedő frissen keletkezett hulladékdombokat, az építkezés melléktermékét.

Aztán érdekes jelenség ragadta meg az érdeklődésünket. A hengerelt parkoló közepén sziklakövekkel körülvett öreg olajfák állnak.

- Nem szabad fát kivágni – magyarázta kísérőnk -. Körbeveszik ilyen szikladarabokkal és kikerülik a munkálatok közben. Nézzétek ott is van egy ilyen, meg ott is, ott is! – mutatott körbe.

- Mi van, ha mégis útban van valamelyik?

- Mi lenne? Kiássák, és arrább költöztetik!

Valóban, ilyen egyszerű!

Egyszer volt ...

Szilveszteri mulatságot tartottunk nálunk. Eljöttek a barátok, kollégák – lehettünk úgy tizenöten, vagy tizenhatan. Volt étel, ital, tánc rogyásig. Lemezjátszó – pick up – szolgáltatta a zenét, s a lemezlovas szerepét rám osztották. Az első lemezcserénél elejtettem az éppen levettet. Csak kicsorbult, de ügyesen még rá lehetett tenni a tűt. Különben is volt még a polcon több mint harminc lemez. S még vendégek is hoztak magukkal néhányat. A hangulat a jó muzsika hatására egyre javult, a lemeztörésről meg is feledkeztek. 

- Itatás! – kiáltott a testvérem, s már hozta is az italos poharakkal megrakott tálcát.

- Boldog újévet! – koccantak a poharak.

A nagy lelkesedésben lehuppantam egy székre. Három hanglemez tőrt darabokra. Köztük az akkori idők kedvelt slágere: Tintarella di luna (https://www.youtube.com/watch?v=2_XqNDSeob0) 

Nem örült neki a mulatozó társaság, de gyorsan feltettem egy jó rockot és a tánc feledtette a bakit. Csak reggel, mikor szedelőzködött a társaság, panaszkodott egyik vendég, hogy sehol sem találja az olasz slágerlemezeit.

Így telt és ért véget az a régi szilveszteri mulatság.