„Jó nekünk itt lenni” (Kirándulás a
Tábor-hegyre, Izraelben)
Kanyargós szerpentin vezet fel a
Tábor-hegyre - nyaktörő tűkanyarok egyik a másik után.
A Békás szorosnál láttam még ilyeneket.
Fenn a tetőn évezredes romok között áll Jézus színeváltozásának bazilikája és a
Ferences rendi kolostor. Épült 1919 és 1924 között. Van a hegytetőn ortodox
templom is fallal elválasztva a katolikustól. Ezt Illés templomnak nevezik és
egy régi templom romjaira épült. A templom teraszáról csodás kilátás nyílik a
környékre, a Bibliai tájra.
Bámészkodó tekintetünknek feltűnik a dús
növényzet, és a sok virág. Kertész is kell ennyi virághoz. Érdeklődésünkre megtudtuk,
hogy önkéntesek segítik a szerzetesek munkáját – a ferences kusztódia néhány
éve a gyógyulást kereső drogosokkal is foglalkozik. Ők dolgoznak a
kertészetben.
„Kusztódia” – ragadta meg e név az
érdeklődésemet. Custodia Terrae Sanctae – írja a bejáratnál elhelyezett tábla.
A szó maga azt jelenti, őrség. A ferences rendtartomány őrségekre oszlik, ez a
kusztódia, mely a latin custos (őrség) szóból ered. A kusztódia élén a kusztos
(őr) áll. Feladataikat meghatározott szabályok irányítják, s egyik legfontosabb
feladata a Jézus szülőföldjén és a Közel-Kelet más országaiban levő keresztény
szenthelyek megőrzése és felélesztése. Nemes cél vezérli a kusztodiát
feladataiban: „a béke és szépség hídja
igyekszik lenni” – magyarázta a szentföldi kusztos. - „A szépség olyan dolog, amit Isten minden gyermeke megérdemel… Egy
olyan környezetben élni, amely szép, és amelyet szépségben akarunk továbbadni
másoknak – felelősség!”
Évezredes romok maradványai jelzik a hely
kultikus jelentőségét. Már az egyiptomiak idején állott itt település és
szentély – II. Ramszesz hódítási között történik róla említés. Itt volt a
helyszíne a föníciaiak bika-kultuszának, melyre egyenesen utal arab neve:
Dzsebel et Turr, azaz a Bika Hegye. Josephus Flavius a rómaiak elleni háború
idején (Kr. u. 66-70) fallal vetette körül az itt levő erődöt. Sőt a hegyen át
vezetett a híres Via Maris, a Földközi-tenger partján elterülő városokat,
országokat Szíriával összekötő út. Egyiptomtól Mezopotámiáig és Anatóliáig létesített
kapcsolatot. Ma az 56-os autópálya követi az útvonal egy részét és halad el a
hegy lábánál.
A keresztény hagyomány szerint ez Jézus
színeváltozásának és mennybemenetelének helye.
Máté apostol így írja le az eseményt: „…
Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket
egy magas hegyre. És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap,
ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény.”
A hely gyakran cserélt gazdát. 350-ben már templom ált
a hegyen, s a régi feljegyzések szerint a zarándokok is rendszeresen
felkeresték ez idő óta. A 6. században három templomot építettek ide, mert
Péter apostol három sátrat akart itt felállítani.
Magyar vonatkozása is van a Tábor-hegynek. Nevezetesen
a II. Endre által 1247-ben vezetett keresztes hadjárat alkalmával történtek itt
csatározások. Úgy mondja a fáma, hogy a magyarok harci „stílusa” olyan
veszedelmesnek tűnt a szultán szemében, hogy inkább eltakarodott a hegyről, s
még a várat is földig rombolta, persze, hogy a keresztesek se tudják majd
használni, s a terület átadásáért, azt kérte, kíméljék meg Jeruzsálemet.
A hegy neve bár Tábor, de nem a táborozásból származik
az elnevezés, hanem a héber „tábór” szóból, ami kőbányát jelent. Valamikor az
egész hegyet örökzöld erdők borították. A mediterrán fenyő az őshonos fa ezen a
tájon. Most telepítik újra, mert az ésszerűtlen kitermelés miatt a török
hódoltság idején szinte teljesen kipusztult.
Körbejárva a látnivalókat és eltelve a hely
hangulatával indultunk vissza az autóhoz. Valahogy megéreztük Péter apostol
szavainak varázsát és értelmét: „Uram, jó nekünk itt lenni”. És hogy jelenszázadi,
profán jólétemet igazoljam, rátaláltam a parkoló közelében egy butikra, s
ajtaja felett a felírat: „caffé italiano” remények felülinek hatott a fárasztó
kirándulás után. Nem csalódtunk, valóban olasz kávét kínált az olasz
fiatalember a pult mögül.
