Julika

Julikámhoz mindig munka után mentem, úgy hat óra körül délután. Legtöbbször vittem neki egy kis uzsonnát – vagy vacsorát, ha úgy tetszik, mert sokszor még órák múlva is ott ültünk az asztalnál, és csipegettünk miközben nagyokat beszélgettünk. Főleg én beszéltem. Egész napi feszültségeimet így tudtam feloldani. Egész álló nap erre a beszélgetésre készültem. Az utóbbi időben többször is szembe mentem a bejárati ajtónál egy kifelé igyekvő, lezser eleganciával öltözött úrral. És ez nap, mint nap ismétlődött. Kezdett egyre kellemetlenebb érzéseket kelteni bennem ez a találkozás. Mi ez? Forró váltás? Nyomott hangulatba léptem be a lakásba, és beszélgetéseink is döcögősebben mentek. Inkább hallgattam, s még az étvágyam is odalett. - Valami baj van? – érdeklődött Julikám tapintatosan. - Nem, semmi, csak fáradt vagyok – hárítottam. Ma délután egy 10-12 év körüli fiúcska is volt az úr kíséretében. Rám köszöntek udvariasan, és én ugyan fogadtam, de meglepődve megkérdeztem: - Ismerjük egymást? - Ó, bocsánat! Még be sem mutatkoztam, pedig naponta találkozunk – és megmondta a nevét, amit nem értettem. Én is megmondtam a magamét, de szintén csak úgy dörmögve, érthetetlenül, ahogy ez már nálunk szokás. - Ő a fiam – mutatott gyermekre – és itt lakik a házban a leányom is, Julika. Őt persze már ismeri!

Répa és társai

A zöldségek elnevezése körül vita alakult ki néhány irodalmat kedvelő és gyakorló honfitársunk között. Az igazság az, hogy nagy zavar uralkodik, különösen a háziasszonyok, szakácsok, és más piaclátogatók között, már ami a zöldségfélék nevét illeti, de még irodalmi berkekben is. Receptgyűjtemények, internetes szakácskönyvek, blogok hemzsegnek a félreértésektől és sajnos senki sem veszi magának a bátorságot – tisztelet a kivételnek -, hogy egy-egy általa használt kifejezésnek, névnek utánanézzen. Az a gyanúm, hogy a külországi leírásokat rosszul fordítják tudatlanságból, vagy felületességből. Sőt lehet is-is!

A fehérrépa megnevezés váltotta ki bennem ezt a gondolatot. Sokan a petrezselymet értik alatta, de hát, ez értelmetlenség, mert a répa „Linné osztályzása szerint … a káposzták neme alá tartozó növény” (Cz-F). A petrezselyem ellenben az ernyősvirágúak rendjébe tartozik.

A kutyatej bár ernyőt nyit, nem vele rokon növény (!) Czuczor-Fogarasi szerint a név maga „a latingörög petroselinum-ból eredett; ez pedig összetétel πετρα (petra)és σελινον (szelinon)szókból”, ami magyarul kő-zellert jelent. Ettől függetlenül, szinte minden európai nyelven petrezselyem, illetve ehhez hasonló szó felel meg ennek a gyökérzöldségnek. Prezzemolo (olasz), parsley, parsley root (angol), persil (francia), pietruszka (lengyel),  петрушка (petruska)  (orosz), pătrunjel (román), perejil (spanyol), persilja (finn), és így tovább. Tehát a petrezselyem, melyet helytelenül neveznek fehérrépának, egy körülbelül 60 cm magrasra megnövő gyógy- és fűszernövény. Mint érdekességet említem, hogy a görögök szent növénynek tartották: a Nemeai játékok győztese petrezselyemből, illetve zellerből font diadalkoszorút kapott.

Többen vannak, akik a paszinák nevű gyökőrzöldség helyett használják a fehérrépa kifejezést. A pasztinák (Pastinaca sativa) szintén az ernyősvirágúak rendjébe tartozik, s mint ilyen rokona a petrezselyemnek, sárgarépának, zellernek. Annak ellenére, hogy közkedvelt zöldség egyes vidékeken, megjegyzem, hogy főleg levele egy bergapten nevű fényérzékenységet okozó anyagot tartalmaz, és az arra érzékeny egyéneknél a napfénynek kitett bőrfelületen bőrpírt és hólyagos bőrelváltozást okozhat.

Mivel eljutottunk a zellerhez, érdemes erről is pár szót ejteni. A zeller, mint a növény-család névadó tagja számos ismert rokonnal büszkélkedhet. Ide tartozik még az ánizs (vagy édeskömény), kapor, koriander, lestyán, meg néhány vadon termő növény is. Ételek ízesítésére először a római korban használták, bár visszafogottan, mivel egyúttal azt is tartották róla, hogy szerencsétlenséget hozhat. Teljes körű jogát a konyhában csak a XVII. században nyerte el.

Akkor mi is az a fehérrépa?

Angolul turnip, chard ; németül: weiszrübe, oroszul: репа (répa); olasz: rapa; francia: navet; román: navetă, nap;

Ez egy igazi fogas kérdés – mindenki mást mond.

Kertészeti leírások szerint a tarlórépa neve fehérrépa, vagy kerekrépa, de ez sem igazán répa, mert a káposztafélék családjába tartozik, és igazából a káposztarepce megvastagodott gyökerű változata. Nevezik még kerekrépának is. Anglia, Dánia, Svédország délvidékén termesztik nagyobb mértékben.

Más megfogalmazás szerint a karórépa neve fehérrépa, azonban ez is ugyan az a növény család – káposztaféle.

Az igazi répa, mint répa latinul Beta vulgaris subsp. vulgaris, és takarmányrépa néven ismert. Közeli rokonai, mondhatnám, hogy testvérei a cukorrépa, cékla, mangold. Gyermekkoromban burgundi répának, vagy marharépának hívtuk, és jószágot etettek vele.

Czuczor-Fogarasi szabatos-tömören így fogalmaz: „Répa. Szokott közértelemben bizonyos növények neme, melynek húsos gyökerei emberek és barmok eledeléül használhatók. Linné osztályozása szerint a káposzták neme alá tartozó növény.” 

„A jószág etetése céljából termesztett nagyrépájú cukorrépa v. burgundi répa. Egészséges és tápláló takarmány” - írja a Kislexikon.

Karórépa, (fehérrépa), a gyakorlatban a káposztarepce megvastagodott gyökerű változatának neve, (Brassica napus rapifera). A csapadékos éghajlat alatt, (Anglia, Dánia. Svédország D.-i vidékén) termesztik nagyobb mértékben. Nálunk elvétve a közepesen kötött, nedves, televényes talajokon, (káposztaföldeken) termesztik. Változatai: fehér pomerániai, fehér crieweni, kékfejű óriás, altmarki stb. Úgy ültetik, mint a káposztát, és úgy ápolják, mint a takarmányrépát. Ősszel szedik, takarmányozásra, de emberi élelemre is használják.

Másik kérdéses elnevezés a murok. A növénytani leírások szerint a vadrépa neve, melynek termesztett alfaja a sárgarépa. Erdélyben a sárgarépát nevezik muroknak. Erről a következőképen ír Czuczor-Fogarasi: „Murok, fönév, tárgyeset: murk-ot. Sárgarépa (Daucus carrotta). Egyezik vele a német Möhre és a cseh-tót mrkwa v. merkva. Adelunkg a ’Möhre’ szót onnan értelmez, hogy a nedves vizenyős helyeken szeretvén teremni, egyeredetű a ’Morast’ szóval; eszerint a magyar murok és a morotva gyökökben szintén rokonok volnának.”

Gyakorlatilag ennek a fejtegetésnek komoly oka is van, nem csak szócséplés. Az a helyzet, hogy egyes receptek hibás fordítása veszélyt hordozhat magában – sokszor szerepel a fehérrépa helyett petrezselyem gyökér a magyar nyelvű leírásokban. Még a bébiételeknél is. Ez pedig nem ártalmatlan félreértés, hanem veszélyes dolog. A petrezselyem gyökér lévén erős vízhajtó tulajdonságú, a kisgyermekeknél kiszáradáshoz vezethet annak minden következményével! Átnéztem több ilyen receptet, (a google oldalain több mint egy millió címszó található a témában) megkeresve az eredeti angol leírásokat. Mindenütt „turnip” (répa) valamilyen fajtája szerepel, és egyszer sem parsley (petrezselyem).

Vigyázzunk hát a fordításokkal, idegen nyelvről való átvételekkel, különösen, ha gasztronómiai témáról van szó.